A kis{0}}szelvényű födémek fűtésére használt kemencék csak egy előmelegítő részből és egy fűtőrészből állnak.
Hagyományosan a kemenceszakaszokat az égők kemence belsejében történő felszereléséhez használt fűtőkábelek száma szerint is felosztják. A kemencéket a fűtőkábelek számától függően egy-szekciós, két-szekciós, vagy akár öt-szekciós, hat-szekciós stb. Az 1950-es és 1960-as években a megnövekedett hengermű-kapacitás, valamint a toló-típusú kemencék hosszkorlátozása miatt (amely a tológép hossza miatt nem lehetett túl hosszú) a betáplálási végen fűtőkábeleket helyeztek el, így a kemence aljzatának egységenkénti termelékenysége érdekében kiküszöbölték a nem{10}}fűtő előmelegítő szakaszt. Az ilyen típusú kemencék használatával a födémek fűtésére a kemencefenék egységnyi területére eső teljesítmény eléri a 900-1000 kg/(m²·h), körülbelül (0,5-0,65) × 10⁶ kcal/tonna hőfogyasztás mellett. Az 1970-es évektől az energiatakarékossági igények és az a tény, hogy a kialakuló futógerendás kemence lehetővé teszi a kemence hosszának növelését, fűtés nélküli előmelegítő rész került beépítésre. Az optimális kemence alsó egységnyi teljesítménye 600–650 kg/(m²·h), körülbelül (0,3–0,5) × 10⁶ kcal/tonna hőfogyasztás mellett.
A folyamatos fűtésű kemencék általában gáz halmazállapotú tüzelőanyagot, nehézolajat vagy porított szenet használnak; néhány darab szenet éget. A kipufogógáz hőjének hatékony hasznosítása érdekében a levegő és a gáz előmelegítésére szolgáló hőcserélők kerülnek beépítésre a füstcsőbe, vagy hulladékhő-kazánok.
